teknősőkről

Teknőstörténelem

A Földön ma élő hüllők, köztük a teknősök a dinoszauruszok leszármazottai. Nekik sikerült túlélniük az őshüllőket eltüntető változásokat. Ezt csak úgy tehették meg, hogy védelmi rendszereket alakítottak ki maguknak. A teknősök az állatvilágban egyedülálló páncélzattal fedték be testüket. A módszer annyira bevált, hogy az alapfelállás kialakulásuktól kezdve gyakorlatilag változatlan maradt. Azért különféle génváltozatok mindenhol megjelentek.

Ősi vulkánkitörés miatt különböznek egymástól a Földön élő óriásteknősök - olvasható a National Geographic magyar nyelvű honlapján. A tudósok megfigyelték, hogy az Isabela-szigeten, amely a Galapagos-szigetvilág nyugati szélén található, mindegyik vulkán saját "teknőstípust alakított ki". Így például az Alcedo tűzhányó lakói sokkal kevésbé változatos genetikai állománnyal rendelkeznek, mint a többi vulkán környékén élők. De hogyan lettek a teknősök és miért van rajtuk páncél? Erre próbálunk most rövid magyarázattal szolgálni.

A dinoszauruszok korából fennmaradt hüllők három fő csoportjából kettő - a krokodilok és a teknősök - úgy vészelték át a dinókat elpusztító lehűlést, hogy a vízbe kötöztek, amely tovább tartja a meleget, mint a levegő. A kígyók és a gyíkok nagy része a szárazföldön bújt el a hideg elől, ezt pedig kis méretük tette lehetővé. A teknősök mindeközben egy igen jelentős, a kiváló David Attenborough szavaival élve: "védelmi beruházást eszközöltek".

A teknősök folyamodtak a legszélsőségesebb megoldáshoz, eredetileg meglévő pikkelyeiket ugyanis szarus lemezekké növesztették, amelyeket biztos ami biztos alapon alulról csontokkal erősítettek meg. Ez a beruházás oly sikeresnek bizonyult, hogy a teknősök 200 millió éve szinte változatlanul maradtak fenn. (A mostani galapagos-szigeteki felfedezés azt bizonyítja, hogy az evolúció mekkora erővel bír az élőlényekre. A legújabb DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a jelenlegi 3-5 ezres létszámú galapagosi óriásteknős populáció egyetlen nősténytől származik, amelynek később különféle génvariánsai alakultak ki.)

A gerinces állatok között a leghatékonyabb páncélzattal rendelkező teknősök védelmi eszköze két részből áll. A gerinccel és a bordákkal összenőtt hátlemezből, valamint a szegycsontot és a végtagok függesztőöveit hordozó haslemezből. A fej, a farok és a végtagok többnyire az összes alfajnál behúzhatók a páncéldobozba.

Az alapminta, az ősteknős egyetlen lényeges különbséget mutató változata már történelmük kezdetén kialakult. A súlyos és terebélyes páncélzattal rendelkező teknősök, hogy ne kelljen irdatlan súlyukat nagy energiaveszteség árán cipelniük, teljesen érthető módon a tengerbe költöztek, a víz felhajtóereje ugyanis sokat elvesz tömegükből. A világ legnagyobb teknőse, amely a kérges nevet kapta, minden bizonnyal nagy gondban lenne a szárazföldön a féltonnás súlyával és óriási termetével.

Azonban még neki is ki kell néha másznia a szárazföldre. Ugyanis hüllő mivoltukból kifolyólag tojásokkal szaporodna. Mivel a héjjal rendelkező tojások használhatatlanok a vízben a nőstények - a nőknek mindig nehezebb - évente egyszer kénytelenek elhagyni a könnyű mozgást biztosító nyílt óceánt. A tojásokban lévő héj alatti hártyák, amelyek segítségével az embriók lélegeznek, csak gázcsere révén működnek. Ha a tengerben rakná le tojásait a nőstény teknős, a benne lévő kicsik megfulladnának. Ezért éjszaka a parthoz úsznak, ahol nagy erőfeszítések árán felkapaszkodnak a homokra és szárazföldi társaikhoz hasonlóan lyukat ásnak, amibe lerakják a következő generációt biztosító tojásokat. És ez így megy több mint 200 millió éve.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat